A spirituális gyógyítás módszerei és kérdései

Mi az a paragyógyítás?

 

A parajelenségek és a paratudomány szóképzés mintájára találtam ki a paragyógyítás szót. Olyan gyógyítási módszereket értek ezen, melyek nem anyagi síkon történnek, ezért az orvostudomány érdeklõdésén kívül rekednek, sõt az orvostudomány képviselõi, amikor szembesülnek az ilyen kategóriába tartozó gyógyítókkal vagy módszerekkel, igyekeznek cáfolni ezek errményeit és valós alapjait. Ez a viszonyulás leképezi azt, ahogyan a fizikusok és más tudományok mûvelõi az olyan  parajelenségekhez viszonyulnak, melyek  a tudományok által elfogadott elméleteknek ellentmondanak. Ilyenkor nemcsak a jelenségekkel foglalkozóktól határolódnak el, hanem maguknak a jelenségeknek a létezését is tagadják.

A továbbiakban a „paragyógyítást” spirituális gyógyításnak fogom nevezni. A para jelzõ csak arra utal, hogy a tudományokon túli dologról van szó. Ezzel szemben a spirituális azt jelenti, hogy mivel minden fizikai dolognak van egy szellemi oldala, amit különbözõ neveken neveznek, így természetesen az embernek is vannak az anyagi testén túl terjedõ részei: testei, mezõi, melyek szintén torzulhatnak, sérülhetnek. Ezek a részei embernek, állatnak, sõt még a növényeknek is láthatatlanok, így bár lehet rájuk anyagi szinten, tehát pld. vegyületekkel vagy fizikai módszerekkel hatni, de a jellemzõ az, ha  az elme, a gondolat erejével, voltaképpen nem anyagi szinten gyógyítjuk nem anyagi részeinket.  Dolgozatom elsõ részében a spirtuális gyógyítást, mint a gyógyítás egyik ágazatát megkülönböztetem a többitõl. Ezt nem az összehasonlítás vagy az eredményesség értékelése kedvéért teszem, hanem csupán azért, hogy világos legyen, mirõl lesz szó.

Tehát ahhoz, hogy egyértelmû és világos legyen, mit is értek spirituális gyógyításon,  elhatárolom a gyógyítás más válfajaitól: az orvoslástól és a természetgyógyászattól. Ez a kategorizálás itt és most csupán azt szolgálja, hogy a megkülönböztetés minél markánsabb lehessen. A 3 kategóriát a következõ szempontok szerint fogom elhatárolni egymástól: mire irányul a gyógyítás, milyen módszerekkel dolgozik, a gyógyítónak mit kell tanulnia, mi a gyógyítás filozófiája, milyen a gyógyítás eredményessége, végül azon megfontolások szerint, melyek alapján a betegek e kategóriák közül választanak és   végül aszerint is, hogy milyen a beteg szerepe és részvétele a saját gyógyításában.

1.     Orvoslás.

 Az orvoslás a fizikai testre irányul. Célja a betegséget kiváltó ok felderítése és megszüntetése,  ettõl várja a beteg gyógyulását. Az elv az, hogy tömeges technikai vizsgálati módszerekkel megállapítják, melyek a „normális” állapot ismérvei és értékei, hogy a normálistól való eltérés milyen tüneteket okoz, a tünetcsoportokhoz illetve az azokat elõidézõ okokhoz  betegségneveket illesztenek, a betegségekhez pedig   a gyógymódot, ami valamilyen vegyület (gyógyszer) vagy fizikai beavatkozás, tehát a fizikai betegséget kiváltó okok elhárítása anyagi-fizikai síkon történik. Ha helytálló a diagnózis és nem túl komplex a betegség, akkor az esetek egy részében a betegség fizikai okai gyorsan és hatékonyan elháríthatók és ha ez megtörtént, akkor orvosi értelemben a beteg gyógyultnak tekinthetõ vagy legalábbis a gyógyítás eredményesnek minõsül. Nem vonatkozik ez a lelki és elmebetegségekre, mert azok gyógyítása elhúzódó, bizonytalan és az eredmények legtöbbször nem véglegesek.

 

A beteg a gyógyítás folyamatában  ki van szolgáltatva az orvostudománynak és az orvosnak, mert nem rendelkezik azzal a tudással, mely lehetõséget adna neki, hogy a vele történõ orvosi intézkedéseket ellenõrzése alatt tartsa és a gyógyításával kapcsolatos döntésekben érdemben résztvehessen. A gyógyításban való részvételére is ez a passzív szerep jellemzõ: amíg gyógyítását az orvosára bízza, nincs más választása, mint vagy elfogadja annak döntéseit vagy nem, de saját maga nem variálhatja a kapott gyógykezelést.  Nem tudja (mert igen sok esetben az orvosa sem tudja) elõre, mennyire lesz eredményes az alkalmazott gyógymód, de még ennél is fontosabb, hogy azzal sincs tisztában, mennyi kárt fog az okozni benne. Nincs meg a tudása ahhoz, hogy ezt saját maga megítélje, nincs ideje és lehetõsége, hogy egy rajta alkalmazandó gyógymód hatásosságának, veszélyeinek utána nézzen és ennek alapján õ döntse el, hogy vállalja-e azokat, hogy érdemes-e vállalnia. Ez a kiszolgáltatottság nemcsak az egyénre, de az egész  társadalomra nézve is igaz: az egészségügy egészében ki van szolgáltatva a gyógyászati biznisznek, a gyógyászati ipar profitéhségének, az orvoslás haszonelvûségének. A gyógyszerek és a gyógyászati technológiai eszközök egyre drágábbak,  és a gyógyászati ipar abban érdekelt, hogy minél inkább az legyen. Az orvosi szakmákat apró szegmensekre tördeli, és ugyanez történik a beteggel illetve a betegségekkel. A gyógymódok mellékhatásainak ellensúlyozása vagy semlegesítése többletköltségekkel jár és ezek a mellékhatások nagyon gyakran új betegségeket generálnak.

 Az egészségügyi rendszer úgy van szabályozva, hogy a társadalombiztosításba nem fér bele a másik két ág: a természetgyógyászat és a spirituális gyógyítás, akkor sem, ha azok eredménye egy adott esetben bizonyított. A természetgyógyászatnak ugyan vannak olyan határterületei, melyek még az orvoslásba is beleférnek, és maga az orvoslás is több olyan gyógymódot elfogad, az egészségügyi biztosítás pedig befogad, amelyek természetüknél fogva inkább a természetgyógyászat körébe tartoznak.  Ezek szerepe és helye az egészségügyi rendszerben azonban –legalábbis Magyarországon- eléggé marginális.  A betegek döntõ többsége azért választja a 3 ágazat közül az orvoslást, mert

-bízik  az orvostudományban és a tudományban általában, bízik az orvosokban, mivel azok hiteles tanintézményekben tanulják meg a mesterséget,

- mert saját felelõsségük így minimális, mert kényelmes helyzetet biztosít a számukra azzal, hogy nem nekik kell döntéseket hozniuk, hiszen szakemberekre bízták magukat és végül azért is,

- mert gyors és hatásos gyógyulásban reménykednek. A kockázatokkal elõre nincsenek tisztában és ha utólag ki is derül, hogy ezek súlyosak voltak, sõt be is igazolódtak,  hajlamosak megbékélni ezekkel, mert elfogadják azt, hogy minden gyógyszernek vannak káros mellékhatásai és minden mûtétnek vannak kockázatai.  A kockázatok zokszó nélküli elfogadása a kiszolgáltatottság egyik jelzõje.

 

2.Természetgyógyászat:

 Szintén fizikai síkon, azaz lényegében anyagi eszközökkel és anyagokkal  kezeli a fizikai testet, de a test egészének az  állapotát tartja szem elõtt. Fõ célja nem a konkrét betegség tüneteinek és okainak a gyors elhárítása, hanem sokkal inkább a test saját öngyógyító erõinek erõsítéseés mozgósítása és azoknak a tényezõknek az elhárítása, melyek azokat gyengítik.  A természetgyógyászat sokkal inkább bevonja a beteget saját gyógyításába és az egész folyamat a beteg számára sokkal megfoghatóbb és érthetõbb, így részvétele is magasabb szintû és jóval tudatosabb és aktívabb. Az emberek egyre nagyobb mértékben fordulnak a természetgyógyászati  módszerekhez.  A két módszer közös vonása a spirituális gyógyítással szemben, hogy mind a hagyományos orvoslás, mind a természetgyógyászat olyan módszereket alkalmaz, amelyek hatásmechanizmusait a laikusok többnyire nem  ismerik ugyan, de amelyeket ennek ellenére nem találnak titokzatosnak, mert elvben elfogadják, elhiszik vagy meg is értik, hogy a gyógyszerektõl, mûtétektõl és a különbözõ más kezelésektõl pozitív hatásokat remélhetnek, legfeljebb a természetgyógyászati módszerek lassabban hatnak, ugyanakkor kevésbé kockázatosak. Mindkét ágazat módszereirõl sok tapasztalat van, aki érdeklõdik és utánajár, az valamilyen mélységben meg is érti, melyik hogyan és miként hat a betegség elhárítására vagy az egészség helyreállítására. A természetgyógyászati módszerek ugyan szorosabb  kapcsolatban vannak a test öngyógyító képességének a helyreállításával, mint az orvosi módszerek, amelyek inkább a betegséget kiváltó vagy fenntartó tényezõk visszaszorítására irányulnak, de sem ebben, sem abban sincs semmi titok. Ha megadjuk a testünknek, amire szüksége van és nem tesszük ki káros hatásoknak, akkor természetesen öngyógyító képességei sokkal inkább érvényesülnek, mintha mérgekkel bombázzuk és a gyógyítás a betegséggel szembeni harcban merül ki. Ugyanakkor ha a betegség már nagyon elhatalmasodott, akkor a betegség közvetlen kiváltó okát megcélzó orvosi segítség nem nélkülözhetõ és nem célszerû azt különbözõ megfontolásokból nem igénybe venni.  Ami egyes betegek számára a természetgyógyászati módszereknél elõnynek számít, azt mások hátrányként ítélik meg. (lassúbb hatás, a beteg nagyobb részvétele és aktívabb kézremûködése, ami sokszor igencsak „macerás”, a szóbajöhetõ módszerek vagy ágazatok közötti választás a betegre hárul, a tb. Jellemzõ módon nem támogatja.)

 A természetgyógyásznak is persze tanulnia kell, de a kisebb kockázatok és a gyógymódok jobb átláthatósága miatt jóval kevesebbet, mint az orvosoknak.  Szakmai hibák miatt a természetgyógyász is képes ártani, de talán nem olyan mértékben, mint az orvos, ha téved a diagnózisban vagy ha  súlyosan károsító gyógyszereket rendel el vagy mûhibát követ el.

3. A spirituális gyógyítás

A spirituális gyógyítás legfontosabb különbsége az elõzõ kettõhöz képest, hogy nem anyagi síkon folyik, az esetek túlnyomó  többségében semmiféle technikai eszköz nem szükséges hozzá. A spirituális gyógyítás technikái rövid idõ alatt megtanulhatóak, így a betegek magukat kezelhetik, így saját egészségük helyreállításában aktív szerepet és felelõsséget vállalhatnak. A spirituális gyógymódok természetüknél fogva olcsóak. A gyógyító (aki lehet maga a beteg is) láthatatlan erõkkel, energiákkal dolgozik és az sem látható, észlelhetõ, ami a gyógyítás folyamán végbemegy. (kivéve a tisztánlátókat, akik a  láthatatlan energiákat mentális érzékszerveikkel úgy érzékeik, mintha csak szemükkel látnák.). Sõt még az sem látható, amire a gyógyítás irányul: az emberek láthatatlan testei és e láthatatlan testek „szervei”. Mivel e testek láthatatlanok, ezért sem az orvostudomány, sem a természetgyógyászat nem tud velük mit kezdeni, sõt az orvostudomány ezek létezését is tagadja. Az energiatesteket csak „energiával” lehet kezelni és gyógyítani, de mivel ennek tudományos definíciója nem létezik, így e szót is igen sokféleképpen értelmezik és már csak emiatt is igen sok körülötte a félreértés és a tévhit. A spirituális gyógymódokat a tudomány nem ismeri el, sõt tagadja, a vallások pedig igyekeznek kisajátítani a hozzá kapcsolódó filozófiát és magyarázatokat. E gyógymódok titokzatosak és voltaképpen nincsenek vagy teljesen torz módon vannak beépülve a nyugati emberek gondolkodásába. Így azután ha utána akarunk nézni, hogy egyik-másik módszer voltaképpen hogyan, miért vagy mi által hat, melyik jobb és melyik gyengébb stb., ezekre a kérdésekre csak spekulatív vagy tévhitekre alapozódó válaszokat találunk. Viszont  bõséggel találkozhatunk rendkívül pozitív tapasztalatokkal. A jézusi csodagyógyítások egyikét-másikát nap mint nap akár egy-egy rövid tanfolyamon tanult technikákat alkalmazó kezdõ gyógyító is képes produkálni. Így joggal feltételezhetõ, hogy Jézus és a mai spirituális gyógyítók lényegében ugyanazokat a módszereket használják. Ebbõl az következne, hogy ha minden ember ismerné a spirituális gyógyítás fogásait és titkait, akkor mindenki tudná több-kevesebb sikerrel alkalmazni ezeket. A spirituális gyógyítás módszereit alapfokon igazán nem nehéz megtanulni, a technikák egyszerûek, és elvileg mindenki számára hozzáférhetõek (akik kifizetik a tanfolyam díjakat.) Szemben az orvoslással, melyet nem szabad tanulás nélkül ûzni (jól is néznénk ki!), meg a természetgyógyászattal, melyet szintén magas szinten kell tanulni (ennek fontossága sem szorul magyarázatokra), a spirituális gyógyítás technikáit rendkívül egyszerû megtanulni és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyógyítók eredményes mûködése nem attól függ, hogy mennyit tanulta a módszereket, hanem inkább attól, hogy mennyit gyakorolta azokat. Meg még más rejtettebb tényezõktõl is, melyekrõl a késõbbiekben lesz szó.

 

A spirituális gyógyítás sajátosságai

 

Innentõl kezdve már olyan kérdésekrõl lesz szó, melyek csak a spirituális gyógyítási módszereket érintik. Egyik ilyen sajátosságuk a titkokzatosság, amely miatt nagyon sok körülötte a bizonytalanság és így nem tud igazán elterjedni. A bizonytalanság nagyon zavaró lehet különösen a beteg ember számára, pláne, ha neki kell eldöntenie, melyik gyógyítási ágazatot válassza és ha már döntött, akkor a sokféle módszer közül melyikkel próbálkozzon. Ez a másik kettõnél sem  egyszerû kérdés, de a választás kritériumai mások. (Orvosválasztás esetében az világos, milyen szakorvost kell választania, a természetgyógyászatnál pedig a kliensen múlik, hogy annak mely ágát preferálja.) A bizonytalanság egyrészt szubjektív, ami a fenti ténybõl fakad, hogy ti. egyik eleme sem látható és megfogható. Ezen túlmenõen objektív összetevõi is vannak a bizonytalanságnak: rendkívül nehéz specifikálni, hogy mely tényezõktõl függ a hatékonyság. Cikkem egyik témája éppen ez: saját és mások tapsztalatai alapján ezt a kérdést fogom körüljárni. A bizonytalanságot és a zavart még fokozza, hogy a spirituális gyógymódoknak köszönhetõ sokszor valóban lenyûgõzõ gyorsasággal végbemenõ gyógyulások körül rengeteg a tévhit. Az egyik például az, hogy ilyenkor a hit az, amely gyógyított: a gyógyító hite (?) vagy a beteg hite vagy mind kettõ.  A hit-dolgot mind az egyházak, mind a spirituális gyógyítók, akik szintén nincsenek tisztában azzal, hogy az általuk alkalmazott módszerek miért és mi által mûködnek – meglovagolják és nem is eredménytelenül.  Bebeszélik a publikumnak, hogy ezek a gyógymódok csak akkor eredményesek, ha erõs a hit. Ezt a buta magyarázatot az orvosok is készpénznek veszik, ha szembesülnek számukra megmagyarázhatatlan gyors fordulatokkal és gyógyulásokkal olyan esetekben, amikor  a beteg életben maradására, pláne gyors felépülésére egy lyukas garast sem tettek volna fel. Az orvostudomány azonban beletörõdött abba, hogy sem a placebó hatást, sem a hit szerepét nem képes megmagyarázni.  Az ugyanis nem magyarázat, ha elismerik, hogy létezik összefüggés a valamiben való hit és a spontán gyúgyulás között és hogy végsõ soron a placebó hatás is összefügg a hittel. Az összefüggés elismerése azonban nem jelenti azt, hogy az összefüggés lényegét és okát is megtalálták volna. Késõbb a hit és a spirituális gyógyítás összefüggéseire még visszatérek.

 

Kik foglalkoznak spirituális gyógyítással és mi kell az ezen a területen folytatott sikeres mûködéshez? Az információ hozzáférhetõsége és a mindenre kiterjedõ kommercializálódás révén ma már mindenki foglalkozhat spirituális gyógyítással, akinek ehhez van érkezése. Amit a papság és a mágusok hétpecsétes titokként õriztek, ma már mindenki számára hozzáférhetõ néhány napos tanfolyam keretében. Azt jelenti ez, hogy akik egy-egy röpke tanfolyam után praktizálni kezdenek, azok mind csalók és sarlatánok? Ezt nehéz megmondani.  A spirituális gyógymódok furcsa paradoxonja, hogy gyakran a teljesen kezdõk, akik ráadásul még csak nem is értik, hogy mit csinálnak, hogy mi hogyan mûködik és miért mûködik, sokszor meglepõ eredményeket képesek produkálni, míg az ismert gyógyítókkal is megtörténhet, hogy minél több a betegük,  annál gyakrabban vallanak kudarcot.  De kik vajon az alkalmasak? És kik nem azok? Vajon különleges képességek meglététõl függ az alkalmasság? Ha igen, melyek lehetnek  ezek? És vajon befolyásolja-e az eredményt az, hogy a gyógyító miben hisz, hogy tudja-e, mi által megy végbe a gyógyítás?  És vajon mi lehet az oka a fenti esetnek, amikor a sikeresség nem áll egyenes arányban a megszerzett gyakorlattal, sõt….

 

A spirituális gyógyítással mind materialista, mind vallásos szemléletû emberek foglalkoznak. Materialista szemléletû embereken azokat értem, akik csak abban hisznek, amit látnak és szeretnék mindenrõl tudni, hogyan és mi által mûködik.  Közülük szintén sokan megtapasztalják a csodát: egy kétnapos tanfolyam után krisztusi csodatevésre képesek. A dolog zavarba hozza õket: vagy elkezdenek magyarázatokat keresni és ilyenkor általában hajlamosak arra, hogy sutba dobják józan eszüket és legképtelenebb marhaságokat hordják össze magyarázat gyanánt. Ez alól az orvosok sem kivételek. Mások belenyugszanak, hogy vannak egyelõre még megmagyarázhatatlan dolgok, de idõvel majd fény derül a titkokra, a tudomány elõtt nincsenek határok. Ami szintén marhaság, mert itt olyan jelenségekrõl van szó, amelyek a tudomány számára megfoghatatlanok, és ezt szó szerint kell érteni. Az emberek nagy része azonban nem sokat töpreng a hogyan és miért kezdetû kérdéseken, mert erre más esetekben sem veszik a fáradságot, amikor megmagyarázhatatlan dolgokról hallanak vagy ilyenek történnek velük. A harmadik csoport egyszerûen elintézi magában a dolgokat: isten akarta, hogy én ezt csináljam, isten ajándéka, angyalok segítenek, meghallgatásra talált az imám stb. vagy elfogadnak bármilyen idétlen és zavaros magyarázatokat.  A nemtudásnak hátrányai és elõnyei is vannak. Elõnye, hogy aki nem akar mindent tudni, az biztosabb az alkalmazásban. Aki Istent vagy más szellemi entitást gyanít a gyógyítás vagy az energiák mögött, az megbízik azok segítségében és magabiztosabban alkalmazza a technikákat vagy hallgat a belsõ hangra, amely megsúgja, mit tegyen saját vagy mások gyógyítása érdekében. A magabiztos alkalmazás meghozza a gyümölcsét: az elsõ sikerek erõt és motivációt adnak, hogy folytassa és újabb sikereket érjen el, a gyakorlás pedig meghozza a képességeket. Ez  a „belsõ hang” meghallását, a pszí érzék kifejlõdését jelenti, ami megsúgja, mikor mit kell tenni és mikor mit nem.  A hátrányt ugyanez a bizalom jelenti: a nem tudás és a vak bizalom a felsõ segítségben veszélyekkel is jár:  helytelen abban hinni, hogy a spirituális gyógyítási praktikáknak nem lehetnek káros következményei, mert bizony lehetnek. Errõl azonban késõbb lesz szó.

 

A sikeresség kérdései

 

Elõször járjuk körül a  sikeresség kérdését. 

Nem árt, ha a gyógyító valamilyen rendkívüli képességgel rendelkezik: például látja mások auráját, látja az energiák mozgását, színét vagy közvetlenül tud belõlük olvasni, vagy olyan erõs energiát képes közvetíteni, ami látványos gyógyító hatásokkal jár vagy belülrõl tudja, hogy mi a baj és mit hogyan kell csinálni anélkül, hogy görcsösen ragaszkodna a megtanult techikákhoz. Például elég, ha csak ráteszi a kezét valakire és az máris jobban lesz. De ezek csak helyzeti elõnyök, sok emberben menet közben kialakulnak bizonyos képességek, melyeket gyakorolnak. Az igazság az, hogy ma már néhány napos, órás tanfolyamok elvégzése is csodagyógyítóvá tehet bennünket, sõt írott anyagokból is megtanulhatók ezek a dolgok. A tanfolyamoknak általában fokozataik vannak és a magasabb fokozatokban már állatokat, növényeket, esetleg egész tömegeket is tudunk gyógyítani, sõt tárgyakra, helyzetekre is tudunk pozitívan hatni. Ez a dolog magukat a gyógyítóvá avanzsált embereket lepi meg legjobban. Az elsõ sikerek után mindenáron mindenkin segíteni akarnak, a kapzsibbak a tanfolyamokra kifizetett pénzeket befektetésnek tekintik és praktizálni kezdenek. Manapság már inkább ez a jellemzõ, mivel a tanfolyamok is egyre drágábbak és az erre vállakozókat nem annyira az emberbaráti segíteniakarás, mint a megélni akarás motiválja. Aki praktizál, az esetleg egyre jobb eredményeket ér el, de nagyon sok esetben kudarcot vall és közben fogalma sincs, hogy vajon hogyan volt képes egyik esetben csodatevésre, másik ugyanolyan vagy hasonló esetben meg talán még átmeneti, rövid lejáratú javulást sem sikerül elérnie.  Az elhatalmasodó pénzéhség és mohóság aztán valamiképpen lerontja a képességeket és a hatékonyságot. Vajon miért?  Azért, mert a spirituális gyógyítás eredményét talán legnagyobb mértékben a szándék befolyásolja. Ha a szándékom elsõsorban a jövedelemszerzés, nem pedig a betegen való segítés, akkor  ezzel kiiktattam egy, az eredményesség szempontjából  fontos tényezõt. 

 

De vajon milyen egyéb tényezõktõl  függhet a siker ? Vajon az alkalmazott módszerektõl függ-e és ha igen, hogyan és mennyiben?

 

E kérdéseket lehetetlen megválaszolni, ha még csak nem is sejtjük, hogy miként mûködnek az egyes spirituális gyógymódok.  Márpedig ez a helyzet: egyiket-másikat megtanuljuk, de nem igazán vagyunk tisztában azzal, hogy miként hatnak? Az alábbiakban összefoglalom röviden, hogy a különbözõ módszerek kapcsán milyen kérdések foglakoztattak  és milyen válaszokat találtam ezekre.  A mélyebb válaszok nem férnek egy cikk keretei közé. A válaszokat itt tehát csak olyan mélységben ismertetem,  ami a spirituális gyógyítás körüli homály némi oszlatását szolgálhatja. 

Vizualizálás

Én a spirituális gyógyítás csodáit  elõször az agykontroll tanfolyam kapcsán tapasztaltam meg, 1990-ben. Aztán sok más módszert ismertem meg, próbáltam ki és jártam körül, belelértve a módszerhez tartozó elméleteket és tanításokat. Azt láttam, hogy a sp. gyógyításnak igen sokféle, egymástól nagy mértékben különbözõ  módszere van és hogy mindegyik nagyszerûen mûködik, de egyik sem 100%-os. Sem azt nem tudtam, hogyan lehetséges, hogy ennyiféle teljesen különbözõ módszer és technika egyforma eséllyel mûködhet, sem azt, hogy amikor mégsem segít, annak mi lehet az oka.  

 

Az agykontroll módszer lényege, hogy a tudatállapotot  alfa szintre kell hozni, azaz az éber béta szinthez képest le kell lassítani. Erre a mûveletre a tudat alattink gyorsan megtanítható: utána elég, ha jelet kap és máris átállítja az agymûködést alfa szintre.  Ezután vizualizációs technikával kell operálni: a  nem kívánatos, rossz dolgokat meg kell semmisíteni képzeletben, a kívánatos, jó dolgot vagy állapotot vagy helyzetet szintén vizualizálizálással, képzeletben kell létrehozni. Tehát gyógyítás esetén a beteg és az egészséges állapotot, esetleg a gyógyítás vagy gyógyulás folyamatát is elképzelhetjük, utóbbit képzeletünkben lefuttathatjuk. Amit képzeletünk képileg elõállít, azt tudatalattink a testünkben vagy a külsõ valóságban egyaránt létrehozza, elõállítja, megteremti. Ha a képet különbözõ módszerekkel még fel is töltjük energiával, amelyet szintén vizualizációval teremthetünk meg, akkor még jobb lesz az eredmény. A hatékonyság tekintetében nincs különbség aközött, hogy a saját testemben vagy egy tetszõleges távolságban lévõ személy testében képzelem el a változtatást, elvileg egyformán jól mûködik  a dolog. De hogy a csudába jut el a gyógyerõ vagy gyógyhatás az ismeretlen címzetthez? Amikor én vizualizálok valamit, akkor pontosan mi az, ami a változást a fizikai testben vagy a fizikai világban manifesztálja?  Hogyan lehetséges, hogy még a legprimitívebb formában elképzelt gyógyítási folyamat is megvalósul úgy ahogyan kell?  (nyilván úgy nem valósulhat meg, ahogyan laikus módon képszerûen elképzeltem).  Mi az, ami a laikus tudat által megteremtett egyszerû képi vagy akár verbális programokat átfordítja a test nyelvére és meg is valósítja ott? Vajon el lehet szúrni a dolgot, ha valamilyen káros „kezelést” vizualizálunk magunknak vagy másoknak?

 

Ezek fontos kérdések és mint látni fogjuk, más távgyógyítási és öngyógyítási módszerekre is kiterjeszthetõk. Ha most elvonatkoztatunk az agykontroll tanfolyamok és a módszer protokolljától, azaz csak elvontan tesszük fel a kérdést, hogy a vizualizációs módszer nem rendeltetésszerû vagy helytelen használatával lehet-e kárt okozni, akkor azt kell hogy válaszoljam, hogy ez lehetséges, pláne, ha valakinek ez a szándéka. Ez azonban már nem a gyógyítás, hanem a fekete mágia területe. A gyógyítás azonban jó szándékot feltételez, de a technikában ha nagyon kreatívak akarunk lenni, hát éppenséggel el lehet képzelni olyan dolgokat, melyek nem szolgálják gyógyulásunkat, ha a testünkben megvalósulnak. A kreativitással (tehát a folyamat testre szabott vizualizálásával) csak akkor érdemes kísérletezni, ha az ehhez szükséges ismeretekkel rendelkezünk, azaz tisztában vagyunk vele, mi lesz a következménye annak, ha a kezelésünk eredménye - hogy úgy mondjam- manifesztálódik. Szerencsére azonban tudat alattink jelzést fog küldeni, hogy nem jó a program és bármikor törölhetjük a rossz képet.  Maga a vizualizációs módszer és az alfa, sõt a théta hullámhosszon való agymûködés elég sok mindenre alkalmas. A képekkel gondolatokat indítottunk az útjára. Ha ezt még fel is turbózzuk energiával, aminek a technikája szintén könnyen elsajátíhatható, akkor nemcsak gyógyító gondolatot vagy képet, de romboló vagy kártékony energiát is küldhetek bárkinek, természetesen magamnak is. A rossz energia lényegében egy kártékony gondolat, melyet energiával töltök fel. Olyan dolog ez, mint minden más tudományos vagy technikai módszer: fel lehet használni jó és rossz célokra egyaránt. Az ilyen visszaélés egy tekintet alá esik mások fizikai  vagy lelki bántalmazásával. De mi most a gyógyításról beszélünk, ami céljánál fogva nem lehet rossz szándékú. A vizualizálási technika az agykontrollon kívül sok más módszerben is alkalmazásra kerül, de más módon: nemcsak a fizikai világból vett képeket, de szimbólumokat, színeket, sõt számokat vagy írott szavakat, mondatokat is vizualizálhatunk és ezzel megteremtjük azt az energiát, gondolatot, amit a szín vagy szimbólum reprezentál.

 

Bármilyen formában és bármilyen tartalommal bocsátunk ki magunkból egy gondolatot, az valamilyen láthatatlan formában materializálódik, azaz szubsztanciával rendelkezõ dologgá válik. Ennek a gondolati szubsztanciának jó vagy rossz energiája lehet, ennek saját létezése, léte, sõt tudata is van. A gondolat-szubsztanciának fizikai tulajdonságai is vannak, mozog, pöröghet is, ereje is lehet, hat a fizikai anyagra, mágneses vagy elektromos tulajdonsággal is rendelkezhet. Nemcsak a biológiai anyagra, azaz emberre, állatra, növényre, hanem a közönséges fizikai anyagokra is hathat ez a gondolati szubsztancia vagy energia.  A „rossz” energia vagy „negatív” gondolat azáltal fejti ki káros, kártékony hatását, hogy az élõlények életét és normális, „rendeltetésüknek” megfelelõ mûködését fenntartó energiák be- és kiáramlásánek egyensúlyát felborítják, a biológiai lények saját energiarendszerét összezavarják. Minden olyan energia vagy gondolat, amelybe pozitív, gyógyító szándékot tápláltunk be bármilyen formában, alkalmas arra, hogy a korábbi károkat enyhítse, javítson az energiatestek sérülésein.  Nagyon könnyen belátható, hogy az eredményesség  egyrészt attól függ, milyen mértékû, mélységû  és jellegû az energiatestek károsodása, ezzel milyen mértékû és jellegõ kiigazító, gyógyító energiaimpulzusokat tudunk szembeállítani és hogy ez után milyen hatásoknak van kitéve az adott élõlény. Amennyiben a zavar mélyebb okait nem sikerült megszüntetni, úgy a betegségállapot visszaáll vagy valamilyen más formában manifesztálódik. Mivel az energiateste minden egyes embernek igen súlyos mértékben meg van rontva és el van torzítva,  nincs olyan kezelés, amivel azt teljes mértékben helyre lehetne állítani, ezért csak a legtöbb bajt okozó, észlelhetõ betegségekre irányul a gyógyítás és amikor eredményességrõl beszélünk, akkor ezen nem a teljes helyreállítást értem, hanem csupán olyan mértékû hibaelhárítást, amely a fizikai testben a megcélzott betegséget kiküszöböli. Látható hatásában ez megegyezik az orvoslás hatásaival: az energiatestben végrehajtott vagy létrejött kiigazítások a fizikai testben is manifesztálódnak. Ilyenkor tehát a hatások anyagi síkon is létrejönnek. Ez már bizonyítható és látható vagy mérhetõ, de az nem, hogy hol is történt az áttevõdés.  Aki azonban az energiatestek anatómiájáról némileg mélyebb tudással rendelkezik, vagy tisztánlátó, az tudja illetve látja, hogy hol és miként történik meg a láthatatlan energia illetve gondolat manifesztációja a fizikai testben. (és nemcsak ott, hanem a széles értelemben vett valóságunkban is.)

 

Megintcsak a logikai gondolkodás módszerével jutottam arra a következtetésre, hogy az alkalmazott spirituális gyógyítási módszer ugyan nem teljesen közömbös a siker szempontjából, de ennek korántsincs akkora jelentõsége, mint az orvoslásban.  Mindegyikkel elérhetünk nagyon jó eredményeket és károkat is okozhatunk velük.

 

Ami az agykontrollt és általában a vizualizációs módszereket illeti,  ezeknél nagyon fontos a koncentrálás: ha elengedjük a képet és gondolataink össze-vissza száguldoznak, akkor a hordozóközeg szétszóródik és a hatás gyenge lesz vagy nem is ér el oda és ahhoz, ahová és akinek azt küldeni szándékoztunk.  A vizualizációval alkotott képek hatását fokozhatjuk az érzelmi töltéssel: azzal, ha nagyon szeretnénk segíteni. Hiszen az  erõs érzelem is energia, amely alkalmas arra, hogy a gondolati képet feltöltse és ezáltal hatásossá, erõssé tegye.

Reiki

Nálam a reikitanfolyam volt az agykontroll után a következõ állomás. A reiki egyfajta energia, amit alsó fokozatban a csakrákra való kézrátétellel kell közvetíteni, magasabb fokozatban szimbólumok vizualizálásával lehet a reiki energiát küldeni. Itt egy harmonizáló energiáról van szó, amelynek hatása igen jótékony: az energiát intelligensnek mondták, amelybõl annyi és oda áramlik, amennyi éppen kell. A reiki is igen titokzatos volt a számomra, mivel itt a reikimester  nemcsak a technikákat tanította meg,  de adott egy un. behangolást, amirõl nem tudtam, hogy mi lehet. A reiki-nél egy bizonyos energiát közvetítünk a kezeinken keresztül mások csakráiba vagy a sajátunkba, de a módszer alkalmazási lehetõségei már alapfokon is eléggé szélesek: kezelni lehetett épületet, névlistát, dobozba zárt leírt kívánságot. Pontosabban egy tudatos energiával lehetett feltölteni a listán szereplõ embereket vagy a papírra leírt helyzetet. Fizikai, lelki hatásokat is kiválthat. Forróságérzet, majd hidegérzet, esetleg ok nélküli sírást, pontosabban könnyezést.

 

A reikivel kapcsolatban is felmerültek kérdéseim: mi történt a behangoláson, ami ennek a kimondottan markánsan érzékelhetõ energiának a közvetítésére alkalmassá teszi a tanfolyam résztvevõit. A másik rejtély az volt, hogy miként lehetséges, hogy az energia megtalálja a rászoruló testrészeket és ott fejti ki a hatását, ahol éppenn szükség volt rá.  Vajon az energia valóban intelligens?  A kérdésbe foglalt állítás nem tõlem származott, hanem ez a tanfolyamon hangzott el. Arra nem is gondoltam, hogy tán a testünk az intelligens vagy a tudatalattink és az vezérli oda az ajándékba kapott életenergiát, ahol a legnagyobb szükség van rá. Pedig ez a helyzet. Hogy ezen energia segítségével aztán a test képes az önkorrekcióra, mert a test legkisebb részeinek is saját tudata van: nemcsak a test egésze, hanem a sejtek és a szervek is képesek magukat meggyógyítani és tudják, hogyan kell ezt tenniük.   

 

Abban az idõben amikor a reiki tanfolyamot végeztem (1996), még eléggé kisszámú „energiaadással” mûködtetett gyógyítási technika volt hozzáférhetõ. A reiki tanfolyamon kiderült a számomra, hogy nem energia adásról, hanem közvetítésrõl van szó. Mindig olyan energiát közvetítünk, amire gondolunk. (magamban meg kell neveznem.) Aminek már valaki nevet adott és az ember azt a technikát gyakorolta, akkor legközelebb elég a névre gondolni, megfogalmazni az elérendõ célt és végrehajtani a technikát.  Közvetlenül a reiki után végeztem egy sorozatot az „univerzális energia” kurzusokból. Ennél nincs behangolás vagy beavatás, hanem a mester vagy egy magasabb fokozatot végzett tanítvány „energiával tölti fel” az alsóbb fokozaton lévõ tanfolyami résztvevõket, ami után õk is magasabb szintre jutnak. Ezt a feltöltést a mester távból végzi általában, kivéve, ha az ember oda utazik tanfolyamra, ahol a mester lakhelye van, mert a legmagasabb szintû tanfolyamokat személyesen tartotta. Az energiaadás után a résztvevõk már eredményesen képesek alkalmazni a rendkívül egyszerûen végrehajtható technikákat.

 

 Az energiákkal való gyógyítási módszerekkel ismerkedtem meg azután, hogy 1996-ban mellrákban megbetegedtem. A betegséggel való küzdelembe csak az agykontroll módszerét vethettem be, mert csak azt ismertem, igaz, azt elég kreatívan lehet testre szabni.  Csupán az agykontroll technika segítségével a tumor 3 heti „önkezelést” követõen hirtelen, egy nap alatt a felére zsugorodott, ami lenyûgözött. Így aztán nem is egyeztem bele az orvos által javasolt radikális mûtéti megoldásba (ezt beleírtam a mûtétbe való bleegyezésrõl szóló nyilatkozatba), csak a megkisebbedett csomó eltávolításába, utána pedig aláírtam, hogy nem kérek a felajánlott utókezelésekbõl (sugár és kemoterápia). A fegyvertáramat ekkor bõvítettem ki az energia közvetítésre alapozódó gyógymódokkal. Az én esetemben ez nagyon helyes döntésnek bizonyult, hiszen azóta már 14 év telt el problémamentesen. Ajánlhatom-e ezek után, hogy egy rákos beteg hozzám hasonlóan járjon el?  Úgy gondolom, hogy ha  rossz állapotban lévõ reményét vesztett beteg lényegében felkészületlenül megy el egy spirituális gyógyítóhoz, annak valószínûleg kudarc lesz a vége, azaz a betegség nem állítható meg.  A spirituális gyógyítás választásához tudás, tudatosság és felelõsségválalás szükséges, és fõként az, hogy saját magunkon alkalmazzuk a technikákat és ne várjuk másoktól, hogy helyettünk dolgozzanak. Természetesen segítséget igénybe lehet venni és ez célszerû is, de saját magunk gyógyítását nem bízhatjuk másra, ha ezt az utat választjuk.  Arra azonban elég sok idõ kell, és persze elszántság és eltökéltség, hogy mind  tudásban, mind lélekben  felkészüljön arra, hogy ezt az utat választja és mellõzze az orvosi kezeléseket. Súlyos betegség esetében azonban erre a felkészülésre legtöbbször  már nincs idõ és nincs lehetõség sem.  Ahhoz, hogy az ilyen gyógymódokban hinni tudjunk, meg kell szereznünk az ehhez szükséges tudást: tisztában kell lenni azzal, milyen okok, tényezõk erõsítik és melyek semlegesítik vagy annulálják a spirituális gyógymódok pozitív hatásait. A bizonytalanság és a félelem érzése ugyanis ellehetetleníti ezt a gyógymódot: ezek az érzések az energiaháztartásra nézve kimondottan ártalmasak és nemcsak hogy ilyenkor nem használ, de még tovább is ronthatja a helyzetet.  Olyan ez a helyzet, mint amikor egy placebóval eredményesen kezelt beteg hirtelen rájön, hogy amit csodagyógyszernek gondolt,  az hatóanyag nélküli szer,  és egy csapásra visszaesik és a romlás felgyorsul.

 

Vajon mitõl függ a spirituális gyógyítás eredményessége? 

 Mivel ma már se szeri se száma a legkülönbözõbb spirituális gyógyítási technikáknak, óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis van-e valamiféle szakosodás a különféle módszerek között, hogy egyik ilyen, másik másféle betegségcsoportokra jobb?  Erre a kérdésre válaszom a következõ:  van ilyen különbség, csakhogy itt sötétben tapogatózunk. A hatás ugyanis fõként attól függ, hogy adott esetben mekkora az a kritikus tömegû energia, amely a pozitív fordulathoz szükséges. De mi dönti el, hogy ez mikor mennyi? Ezt a kérdést minimálisan két oldalról kell vizsgálnunk: a gyógyuláshoz szükséges energiamennyiség oldaláról és a beteg oldaláról.

 Ez nagyon fontos kérdés, mert a spirituális gyógyítás hatását  a tévhiedelmek  kiolthatják. Ha tehát belülrõl meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy betegségünk gyógyíthatatlan, mert mondjuk a mai orvostudomány annak tartja, akkor  nem sok esélyünk van arra, hogy e módszerek segítsenek rajtunk. Aki sok esettanulmányt olvasott, az tudja, hogy itt nincs lehetetlenség, azaz a spirituális gyógymódok eredményességének nincs elvi korlátja, mégis egyes konkrét esetekben nincs eredmény. Az eredménytelenség okait azonban teljesen máshol kell keresni, mint az eredménytelen orvosi gyógyítás esetében. Sok esetben az orvosok sem képesek megindokolni, hogy az általuk alkalmazott gyógymód egyes esetekben vajon miért hatástalan. A spirituális gyógymódok esetében azonban még azt sem tudni, hogy miért hatásos, így a hatástalanság esetében még tanácstalanabbak lehetünk. Én magam is átéltem ezt a dilemmát: nagyon gyakran nem gyõztem csodálkozni, hogy milyen gyorsan meg tudok szüntetni különbözõ kellemetlen és súlyos állapotokat, a sajátjaimat is, ugyanakkor a csípõmben, hátamban kialakult izomgörcsösséggel nem vagyok képes leszámolni. Az esettanulmányokból és saját tapasztalataimból is azt szûrtem le, hogy testi szinten lehet nagyon rossz a helyzet, mégis meggyógyulhat a beteg. De ha az energiatesteivel van olyan probléma, hogy egyszerûen nem vesz fel energiát, vagy nem képes azt hasznosítani, akkor minden hiába.  De mi lehet az oka annak, hogy egyes betegek nem képesek hasznosítani a kapott energiát, mások még a sír szélérõl is képesek visszatérni és ripsz-ropsz rendbe jönni?  Ezt sokáig csak találgatni tudtam. A tippem az volt, hogy talán a betegség összetettsége, láncreakció jellege teszi nehezítetté a gyógyítást. Más az összetettség szempontjából egy fertõzéses betegség vagy egy friss sérülés, mint egy elhúzódó degeneratív nyavalya vagy egy olyan betegség, amelyben érzelmi, lelki és testi panaszok keverednek.  Másik tippem pedig az volt, hogy minél anyagibb a betegség jellege, annál több energia kell a gyógyításhoz. Legkönnyebben a funkcionális, tehát mûködészavarral jellemezhetõ elváltozások reagálnak az energiakezelésre, legnehezebben pedig mondjuk a csontok elváltozásai.  Ezek persze csak spekulációk voltak, kezdetben semmiféle támpontom nem volt e kérdések megválaszolásához. 

 

Késõbb még más, energia-testekre ható gyógymódokat is tanulmányoztam és ki is próbáltam. Ezekben színekkel, szimbólumokkal, légzéssel, mantrázással, mozdulatokkal egészülnek ki a technikák. Mindegyiknek van kontaktusos és táv-változata. Mindegyik igen eredményes lehet.  Valóban egyre több a módszer, és köztük vannak igazán egyszerûek és nagyon bonyolultak egyaránt. És minden módszer feltalálója hamarosan rájött, hogy a módszer távgyógyításra is alkalmas.

 

 Ez újabb kérdéseket vet fel: mitõl függ a gyógyhatás: a páciens, a gyógyító és a betegség tekintetében?  Vajon a távgyógyítás mindig ugyanolyan eredményes, mint a jelenléti? Mitõl függ ez? Kell-e a beteg beleegyezése és tudomása? Aztán: vajon a gyógyítóra nézve milyen ártalmakkal jár a gyógyítás? Van-e itt különbség a táv és a jelenléti gyógyítás között? Mitõl függ az, hogy mennyi idõ alatt manifesztálódik egy táv vagy kézrátételes gyógyítás?  Vajon kik találják ki a technikákat?  Amit tanítanak, attól mennyire lehet eltérni? A szerzett gyógyító képesség megmarad-e vagy elenyészik? Mitõl függ ez?

 

És vajon  mitõl függ egy energiaféleség ereje? Igazából nem tudjuk, melyik technikához milyen energiák tartoznak. Az energia „erejére” abból lehet következtetni, hogy a technika milyen idõket ír elõ: ha csak fél percet vagy 2 másodpercet, akkor sokkal erõsebb energiáról lehet szó, mintha egy óra hosszat tarthat a kezelés.  Másik kérdés: melyik hatásosabb: a rövid erõs energia vagy a gyengébb, hosszabb?  Én úgy gondolom, hogy minél komplexebb a probléma, azaz minél több összetevõje van (ez a régebb óta fennálló betegségekre jellemzõ inkább), annál szofisztikáltabbank kell lennie a kezelésnek, tehát ilyen esetekben az ismételt és gyengébb kezelés a jobb, a hirtelen fellépett esetekben pedig a gyors, erõs, rövid energia talán hatásosabb.  A hosszabb idejû kezelésekhez szoktak radionikai „gépeket” bevetni. Ezeknek az a lényege, hogy átveszik az embertõl az energiaközvetítést. Olyan ez, mintha betennénk a lemezt vagy más adathordozót a lejátszó gépbe és az folyamatosan játszaná a programot. De ehhez talán még gépek sem kellenek: a gyógyító mágusok képesek elementálokat alkotni, amelyek végrehajtják a parancsot. Az elementál lényegében energetizált gondolatforma, egy kis entitás, amelyet valamennyi ideig életben lehet tartani és dolgoztatni lehet.  Az erõn kívül az is fontos, hogy jó-e, valóban  gyógyító hatású-e egy –egy technika által magunkba hívott vagy nekünk juttatott energia?

 

Más dimenzióbeli gyógyítók

 

Ráadásul a különbözõ energiával dolgozó módszerek mellett vannak egészen más jellegûek is: külön csoportot képeznek azok, amelyeknél különféle láthatatlan entitások szállnak be segítõként vagy konzulensként: energiát küldenek vagy sugallják, mit kell tenni adott esetben vagy véghez is viszik a gyógyítást.  Van, hogy a gyógyító, van hogy a beteg hall egy belsõ hangot, amely tanácsot ad, van hogy csak úgy egyszerûen spontán teszik amit tesznek. Amikor más dimenzióbeli segítõ „keze” van a dologban, akkor az a jellemzõ, hogy a gyógyulás nagyon gyors és látványos lehet. Vajon mitõl az? Vajon a szemvillanás alatt bekövetkezett gyógyuláshoz minden esetben szükséges  egy ilyen isteni segítõ közremûködése, segítsége? 

 Többféle módszer van, amelynél szellemlények végzik a gyógyítást, csak meg kell rendelni tõlük. Ilyenkor a technika tartalmaz egy kérést, egy imát, egy megszólítást.

 Felmerülhet a kérdés, hogy amikor csak energiák létrehozásából, lehívásából, küldésébõl, mozgatásából áll a gyógyítási technika, vajon ilyenkor is más dimenzióbeli lények mûködnek közre a folyamatban? Válaszom erre a kérdésre: ilyenkor nem errõl van szó, hanem arról, hogy mi magunk teremtjük a más dimenziós energiákat, melyek akaratunknak megfelelõen elvégzik azt illetve oda „mennek”, amit kérünk illetve ahová küldjük illetve ahová behívjuk ezeket az energiákat. Az energiák frekvenciájukban különböznek, a frekvenciák pedig a színtõl.

Vannak kimondottan olyan technikák, amelyek voltaképpen egy felsõ dimenziós entitástás/angyal stb. felé intézett kérés? Válaszom: minden bizonnyal ilyen technikák is vannak. Aztán vagy mûködik a hívás vagy nem és a címzett vagy teljesíti  a kérésünket vagy nem. Hogy mikor és miért igen és mikor és miért nem, ez megint egy bonyolult metafizikai téma, amelynek a kifejtésére ez a hely nem alkalmas. De ami mégis ide tartozik, az az, hogy attól, hogy mi úgy hisszük, hogy az xy nevû angyal vagy szent vagy un. emelkedett mester csak azt lesi, hogyan segíthetne rajtunk, attól az még nem feltétlenül van így. Az ember hite, az egy dolog, a más dimenzióbeli realiztások, az egy egészen más dolog. Még az un. õrangyalunk sem minden esetben jóindulatú, mert valójában hozzánk tapadt valamilyen szellemlényrõl, angyalról gondoljuk, hogy az az õrangyalunk. Arra azonban korántsincs garancia, hogy „akit” mi õranyagalunknak gondolunk vagy hiszünk, az egyúttal jóakarónk, tanítónk, védelmezõnk. Mindenkinek vannak másvilági kapcsolatai (nem a halottakra gondolok, hanem más dimenzióbeli entitásokra és saját énjének más dimenzióbeli szegmenseire), de korántsem mindenkit vesznek körül jóindulatú lények. A felismerésüket nehezíti nemcsak az, hogy nem látjuk õket, hanem az is, hogy ha sikerül velünk felvenniük valamilyen kapcsolatot, akkor sem valószínû,  hogy ha valódi céljuk az, hogy bennünket kihasználjanak, például a mi energiánkkal táplálkozzanak, akkor ezt feltárják a számunkra. Elõforulhat, hogy mint jó gazda a háziállatát is gondozza és vigyáz az egészségére, ugyanígy viszonyul hozzánk az az „angyal”, akitõl a gyógyítást várjuk. Esetleg meg is kapjuk, de annak ára van. És nem vesszük észre, amikor fizetünk…Mert azok a lények, akik kommunikálnak velünk vagy akikkel mi próbálunk kommunikálni, valamennyien jóakaratú felsõrendû lényeknek adják ki magukat, akik csakis a javunkat akarják és fõ feladatuk védenceik segítése és megmentése.  Tudják, hogy balga módon fenntartások nélkül . Mert azt is elhisszük, hogy hinnünk kell bennük..

Ha ez így van, akkor voltaképpen miben nyilvánulhat meg, hogy negatív erõktõl kértünk gyógyítást vagy más jellegû segítséget?  Mint említettem, nem abban, hogy nem segítenek, hogy a fülük botját sem mozdítják.  Hanem abban, hogy kiépül egy alig vagy egyáltalán nem észrevehetõ, nem feltûnõ érzelmi vagy gondolati befolyásolás.  Például szélsõséges, nem indokolt érzelmeket gerjesztenek és az így keletkezett érzelmi energiát aztán learatják. Az energia, az érzelmi energiák is táplálékul szolgálnak a más dimenzióbeli lényeknek, melyek ilyen-olyan ok miatt leszakadtak a természetes életenergia- tápcsatornáról.  („elszakadtak Istentõl”). Vagy olyan tettekre buzdítják, melyek  közvetve az õ érdekeiket szolgálják.

Öngyógyítás esetén a cél erõs kívánása és a megfogalmazás precizitása nagyon fontos. Nemcsak a gyógyító szándékra, hanem más egyéb kívánságok esetében is fontos ez, hiszen a gondolat teremt, pláne ha energetizáljuk! A spirituális gyógyítás az ember energiatesteire, annak egyes szerveire irányul. Ezek közül az ezotéria csak keveset ismer, de még azok leírására is különbözõ rendszerek vannak forgalomban. Minél kevésbé specifikusak a módszereink, annál jobb, mert így kisebb a tévedés lehetõsége.  Minden hamis hitre alapozó módszer négyesélyes: vagy lesz hatása vagy nem, és ha lesz,  a hatás vagy pozitív vagy negatív. Amikor energiákkal dolgozunk, akkor megnyitjuk magunkat különbözõ  energiáknak. Ha mi magunk nem tudjuk, kinek nyitottuk meg magunkat vagy ki használja a kaput, amelyet megnyitottunk, akkor nem tudhatjuk, hogy mi lesz a hatás. Ez különösen így van, ha külsõ istenekhez, nevesített angyalokhoz fohászkodunk. Ezért biztosabbak azok a módszerek, amikor a magunk teremtette energiákkal vagy képekkel dolgozunk.

 

A kudarc lehetséges okai

Elõfordul, hogy sorozatos sikerek után  saját erõfeszítéseink vagy egy-egy jóhírû gyógyító felénk irányuló gyógyító tevékenysége teljes kudarcot vall vagy csak nagyon munimális a hatás. Itt most csak emlékeztetõül említem meg azoknak a tényezõknek az ellentetjét, amelyeket a siker titkaként már ismertettem: ha hiányzott a szándék kinyilvánítása vagy az valójában nem a  gyógyításra irányul,  ha semmiféle érzelmi töltete nincs a dolognak, ha rosszindulatú lény avatkozik a folyamatba, ha a technikát dekoncentráltan hajtjuk végre, ha saját magunk helytelen technikát alkalmazunk, ha egyszereûn nem elegendõ a kapott vagy küldött vagy generált energia az adott esetre, ha nem szûnt meg az a közvetlen ok, amely a kezelni kívánt betegséget közvetlenül kiváltotta. 

De hogyan függ a siker vagy a kudarc a kezelendõ személytõl?  Vajon ha nem hisz a gyógyulásában, akkor az sikertelen lesz? Erre a kérdésre a válaszom az, hogy ha egyébként elég nagy adag energiát kapott és minden más körülmény is kedvezõ volt, egy rejtett ellenállás akkor is negatívan befolyásolhatja a gyógyulást.  A lényeg az, hogy ne akarja tudat alatt vagy akár tudatosan, hogy ne sikerüljön meggyógyulnia.  Például azért, hogy bebizonyítsa, hogy õ gyógyíthatatlan, mivel ebben hisz vagy azoknak hisz, akik ezt állították.  Vagy tudat alatt úgy gondolja, hogy a sors könyvében meg van írva, hogy szenvedjen vagy hogy valamiért bûnhödnie kell. Számos más oka is lehet a tudat alatti ellenkezésnek, de a végsõ ok mindig valamilyen beletáplált tévhiedelem.  Lehet azonban más is: ha a tünetnek valamilyen mélyebb gyökere van és valamilyen érzelemmel vagy érzéssel társult korábban, akkor ezeket a társult érzelmek és érzéseket is semlegesíteni kell, más szóval ezek energialenyomatát el kell távolítani. Erre különféle technikák vannak, csak az a baj, hogy ezeket a mélyen eltemetett sérüléseket nehéz felderíteni. Vannak olyan gyors energia kezelési módszerek, amelyek ezzel egyáltalán nem számolnak.  A kapcsolat a jelenlegi betegségtünet és a társult, eltemetett érzelem vagy érzés között sok esetben egyáltalán nem logikus.  Ráadásul lehetséges, hogy a dolog egy elõzõ életre nyúlik vissza vagy olyan traumára, amelyet a tudat azonnal mélyen eltemetett és ezért semmiféle emléke nincs a gyógyítandó személynek róla. Ezek a nehéz esetek, amikor nem mindegy, milyen energiakezelést alkalmazunk. A kudarc olyan benyomást kelthet, hogy maga a betegség kezelhetetlen, mert annyira súlyos. Pedig nem errõl van szó, hanem arról, hogy bentmaradt a gyökér és abból újra és újra kinõ valami betegség. 

A spirituális gyógymódok hatásmechanizmusa

A spirituális gyógyítás módszerei és a mögötte lévõ tudás a metafizika világába visz. A tudomány a metafizikai valóságot, a megfoghatatlant, ami az érzékszervekkel való érzékelés számára nem hozzáférhetõ, nem ismeri el valóságként és az ezzel kapcsolatos témákat átengedi a vallásnak és a filozófiának. Emiatt bármennyire is olcsó, hatékony és elvileg szinten mindenki számára hozzáférhetõ lenne a távgyógyítás és a tisztán mentális módszerekkel való öngyógyítás, mégis nagyon messze van a mi világunk attól, hogy ezek a módszerek a tömegek számára hozzáférhetõvé váljanak. Ehhez az egész emberiség spirituális tudásának kellene jóval magasabb szintre emelkedni.

Annak a valószínûsége, hogy ez belátható idõn belül megvalósulhat, az utóbbi években beindult evolúciós irányzatok fényében szinte a nullával egyenlõ.  Ennek nem mond ellent az, hogy a spirituális gyógymódok mégis igen gyorsan terjednek. Csakhogy ezzel együtt terjed a vele való visszaélés is, és a spirituális gyógyítók erkölcsi süllyedése (lelkiismeretlenség, pénzsóvárság,  felsõbbrendûségi tudat, a különbözõ hiteknek a tudás elé helyezése, a különbözõ tévhitek tudatos vagy nem tudatos terjesztése). 

 

Az ember többdimenziós lény. Mit jelent ez?  Ez azt jelenti, hogy vannak olyan részei, amelyek a láthatatlan világokhoz tartoznak. Fizikai testünkhöz tartozó tudatunk azonban egy szûk frekvenciasávra van hangolva, így nincs tudomásunk arról, mi történik a hozzánk tartozó más dimenziókban lévõ részeinkkel, és hogy e részeink hogyan kapcsolódnak fizikai testünkhöz és tudatunkhoz. Energiatesteink szerveit, anatómaiai felépítését nem is ismerjük, csak halvány fogalmaink vannak arról, hogy ezek miként kapcsolódnak fizikai testünkhöz. Ilyen láthatatlan energiaszervünk a lélek vagy a csakrák, vagy a tudatalattink, az érzelmek vagy a gondolatok pedig energiamintázatok.  Ezeken kívül vannak még különbözõ frekvenciájú mezõink, melyekben szintén különbözõ  ciklikusan változó, mozgó „szervek” helyekednek el, sajátos struktúrával. 

Mivel az anyagvilágban teljesen másként mûködnek a dolgok, mint a láthatatlan dimenziók világában, ezért mindazok a jelenségek, amelyek a látható és a láthatatlan  világok határterületein mozognak, igen zavarba ejtõek lehetnek. Mivel a határterületen vannak, ezért e jelenségek egyik részét képesek vagyunk megtapasztalni, másik részét csak közvetve, olyan formában, hogy az eredettel nem vagyunk tisztában. Amikor a gyógyenergiát elküldjük valakinek vagy valahová, akkor nem tudjuk, mi történik, mert az általunk kibocsátott és útjára küldött gondolat a láthatatlan világokban él tovább. Vagy ha imával kérünk magunknak gyógyítást, akkor sem tudjuk, hogy azt ki hallgatta meg. Ha Istenhez vagy Krisztushoz címezzük imánkat, nem tudhatjuk, milyen szellemlény „veszi” az imánkat és hogy mit tesz. Mivel nem látjuk és nem ismerjük más dimenziók entitásait és azok természetét, továbbá nem ismerjük e dimenziók tér és idõviszonyait, így gyógyítási szándékból kibocsátott képek, energiák, szavak, mantrák nemcsak a mi világunk terében, hanem más világok terében, sõt idejében is ugrálhatnak. Egyes gyógyítási technikák élnek is ezzel a lehetõséggel: bizonyos módszerekkel ki lehet igazítani egy betegség múltbeli okát, amely energiamintázatok formájában a jelenben is megvan még. A tudat azonban ezeket múltbeli eseményekként fogja fel. Nem tudjuk, hogy a láthatatlan világokban hogyan kell értelmezni a teret és az idõt, csak egy biztos, hogy nem úgy, ahogyan a mi világunkban. Amikor az ember a képzeletével létrehoz valamit, akkor az a láthatatlan világokban valósággá válik, de nem válik azonnal olyan természetû anyagi valósággá, mint amelyet tudatunk észlelni képes. Idõvel azonban azzá válhat. De ekkor már nem is emlékszünk rá, hogy azt a változást mi magunk teremtettük. Nem tudjuk, hogy mi történik az általunk vizualizált képpel vagy fénnyel vagy az általunk küldött kéréssel,azaz imával. Nagyon sok mindent nem tudunk és nem érthetünk, de az ezeket az erõket használó emberek annál is sokkal kevesebbet tudnak, mint amit tudniuk kellene, mint amit tudni lehet vagy mint amit kötelezõ lenne tudniuk. Elõször összefoglalom, mi az, amit nem tudunk és nem is tudhatunk.  Aminek a megértésére, felfogására az embert jelenlegi konstrukciója nem teszi alkalmassá. Vegyük ezeket sorra:

 

Egy távgyógyítás hatását észlelni lehet a szokásos anyagi vizsgálati módszerekkel, de hogy pontosan mi történt „útközben”, azt nem lehet tudni. Az orvostudományban követelmény, hogy minden jelenségnek ismerjék a hatásmechanizmusát. A távgyógyításban erre nem kell törekedni. Ellenben tisztában kell lenni azzal, hogy nem fizikai energiákkal dolgozunk, hanem spirituális energiákkal. Ahhoz, hogy ez az erõ szolgáljon bennünket, nem kell annyit tudnunk és tanulnunk, mint egy orvosnak vagy természetgyógyásznak. Nem kell tudnunk, hogy hogyan néz ki egy szavakban megfogalmazott gondolat vagy  egy szándék vagy egy kívánság vagy egy érzelem energiamintázata, vagy hogy melyik betegséget milyen frekvenciájú rezgésekkel gyógyíthatjuk. Azt azonban tudnunk kell, hogy miként hívhatjuk le vagy állíthatjuk elõ azt az energiát, amire célunkhoz szükség van. A módszereket tanfolyamokon megtanulhatjuk, nem bonyolultak, csak az a baj, hogy legtöbbször nem vagyunk tisztában azzal, hogy a módszer, a technika egy-egy eleme mire is szolgál. Ahhoz, hogy ezt megértsük, komoly metafizikai tudásanyagra kell szert tenni. E tudás nélkül mint gyógyítók és mint páciensek egyaránt bizonytalanok leszünk.

 

A távgyógyítás egyfajta mágia

 

A távgyógyítás egyfajta mágia. Pontosabban, gondolati-akarati úton való teremtés. A mágia nem más, mint az akarat erejével valamilyen változás elõidézése egy emberben vagy egy embercsoportban, egy tárgyban vagy egy helyzetben.  A lényeg, hogy a változást távolságból idézzük elõ, tehát nem közvetlen anyagi ráhatással. Az, hogy mekkora a távolság, nem számít. Kell hozzá egy mágus, aki végrehajtja a változást, kell egy alany, amelyen vagy amelyek érdekében végrehajtja a mágikus cselekményt. Az alany bármilyen õt képviselõ dologgal vagy képzettel helyettesíthetõ, amely lehet a célponttal egyenértékû, tehát arra nagyon hasonlító, például fénykép vagy az alanyról az elménkben kialakított kép. De  lehet  egy kód, amely a célpontot képviseli, lehet az alany anyagából vett darabka vagy az alyn mentális képe.. Amikor létrehozzuk a helyettesítõ tárgyat, képet vagy kódot vagy anyagi tárgyat, akkor automatikusan létrejön egy erõvonal, egy összekötõ kapocs a helyettesítõ és a mágus, illetve a helyettesítõ és az alany között. A mágus esetünkben a távgyógyítást végzõ ember. Az alany lehet egy másik ember, lehet állat, növény,  lehet egy esemény, lehet egy nemzet vagy lehet a Föld maga. A mágiához azonban nem elég az alannyal való kapcsolat, kell még hozzá valami, ami végrehajtja a kívánt mágikus változást, ami esetünkben a távgyógyítás. Ezt nevezhetjük életenergiának vagy spirituális energiának. A nyers, megnyilvánulatlan életenergiát nyugaton William Reich fedezte fel és elnevezte orgon energiának. Keleten õsidõk óta ismerik és használják. Nevezik csí energiának, bioenergiának, életenergiának, állati magnetizmusnak, Od-nak. Az, hogy ez miként hozható létre és miként erõsíthetõ, sûríthetõ be, régen nagy titok volt, amit a mágusok gondosan õriztek. Ennek az energiának a papok és szentek általi sikeres használata táplálta a vallásos hiedelmeket. A papság vagy varázslók vagy titkos társaságok birtokolták a titkot és ezen keresztül mindig lehetõségük volt a titkokat nem ismerõ többség ellenõrzésére, megsarcolására, félrevezetésére. Ma már azonban egyre több ember van birtokában ennek a titoknak. Aki az életenergiával bánni tud, az ma is minden területen elõnyhöz jut másokkal szemben. Birtokában van olyan erõknek, amelyek szinte minden körülmények között biztosítják a számukra céljaik elérését és  önmaguk és mások segítését, gyógyítását.  Az életenergia vagy spirituális energia tulajdonságai az energia frekvenciájától függ. valamint attól, hogy milyen tudattartalmakat hordoz. Akik alkalmazzák, azoknak nem szükséges, hogy tudományos alapossággal megismerjék, hogy ez miként mûködik. Frekvenciája és ezzel tulajdonságai igen könnyen változtathatók, könnyen  belevihetõk különféle gondolatformák, képek, érzelmi energiák. Könnyen kapcsolatba lép anyaggal, más energiákkal, másként modulált csí energiával, bármit képes áthatni, bármivel képes kölcsönhatásba lépni. Élõlények felveszik és leadják, de ezt nem tudatosan teszik. A mágia és a távgyógyítás tudománya abban áll, hogy tudjuk, miként kell a megfelelõ energiát lehívni vagy besûríteni, a megfelelõ programmal feltölteni, hogyan kell elküldeni úgy, hogy célba érjen és a beleültetett gondolat vagy program manifesztálódjon a megfelelõ helyen és megfelelõ idõben.

 A távgyógyítás  úgy történik, hogy a gyógyító összehozza az alanyt képviselõ tárgyat, képet , képzetet  vagy kódot a megfelelõen modulált életenergiával vagy spirituális energiával, amely azután az alany megjelenítõjébõl kisugározva összekapcsolódik az anyagi világban lévõ alannyal és ott manifesztálódik. Az életenergia lehívása, a moduláció a mágus, esetünkben a gyógyító  elméje segítségével történik. Minden távgyógyítási technikának része, hogy meg kell fogalmaznunk fennhangon vagy magunkban, gondolatban a szándékot, hogy mit akarunk tenni vagy elérni. A tudatalatti rögzíti, hogy milyen jelet, szimbólumot, testhelyzetet, mantrát, stb.-t használtunk annak a bizonyos energiának a lehívására vagy egy bizonyos gyógyításra hivatott entitással való kapcsolatfelvételre. A továbbiakban ez már erõfeszítés nélkül automatikusan létrejön. A következõ lépés az alannyal vagy alanyt helyettesítõ akármivel való összekapcsolás.  Minél többen használtak egy bizonyos szimbólumot vagy jelet vagy nevet, annál könnyebb a kapcsolatfelvétel. Minél jobban rá tud koncentrálni a gyógyító az összekapcsolásra, minél jobban háttérbe tudja szorítani saját gondolatait és az egóját, annál sikeresebb.   Az ember szereti megszemélyesíteni az energiákat, neveket adni neki, sõt rendszerbe foglalni õket. Ezeknek az energiáknak egy részét maguk az emberek teremtették, más részük magasabb tudati dimenziókban lakozó istenségek teremtették. Minden módosult tudatállapotban létrehozott kép, kívánság, gondolat így vagy úgy megtalálja a címzettet, a jó is és a rossz is. Más kérdés, hogy a küldemény  képes-e manifesztálódni a címzettnél. Akik energiával dolgoznak, azok megtanulják látni, érezni, hogy mi az akadálya a gyógyulásnak a beteg részérõl.

 Az emberi elme teremtõ erõvel rendelkezik, de a teremtés egy más, láthatatlan dimenzióban  történik meg. Az agykontollos és más vizualizációs technikáknál az életerõt az akcióba belefektetett érzelmi energia biztosítja: az, hogy nagyon akarjuk a hatást. De maga az életenergia is lehívható vizualizációval. Amikor fényt képzelünk el, fénykisugárzást vizualizálunk, akkor lényegében életenergiát küldünk. A modullálást pedig az elménk által létrehozott képek, képzetek végzik el. Az összekapcsolást pedig a megcélzott személy megnevezése teszi lehetõvé. Abban az esetben, ha úgy gondoljuk, hogy mi adjuk az energiát valakinek, akkor a saját életenergiánkat fogjuk kisugározni, amely nem pótlódik automatikusan. Ezért minden energiaküldéskor célszerû az energiát „lehívni” vagy az energiaküldéssel egyidejûleg az energiapótlásról gondoskodni. Amit „föntrõl” lehívhatunk, az nemcsak egy modullált energia lehet, hanem más is: ez lehet egy esemény,  egy entitás, egy hatás, egy szellem, egy érzelem. A  módszer, amivel lehívjuk, amivel létrehozzuk a kapcsolatot,  az lehet egy mantra, egy hang vagy hangsor,  lehet egy tánc,  lehet bábu, lehetnek asztrológiai táblák, lehetnek szimbólikák, lehetnek kódok és lehetnek radionikai készülékek, amelyeket elõzõleg különbözõ frekvenciáju és hatású energiákra hangoltunk be. Maga a behangolás is ezotérikus módszerrel történhet, például ingával. Ezeket mind az emberek hozták létre hitrendszerüknek megfelelõen.

Vannak azonban olyan eszközök, szimbólumok, ábrák stb-k, amelyek fixen kötõdnek ismert tulajdonságú energiákhoz.

 

A távgyógyítás a mágia speciális esete. A gyógyító behangolása vagy beavatása kettõs célt szolgál: egyrészt olyan tudás birtokába jut, amellyel a láthatatlan erõket mások ártalmára is képes lenne felhasználni. Szükséges tehát, hogy tisztában legyen azzal, hogy e tudással való visszaélésnek milyen következményei lesznek. Ami még fontosabb, hogy az erõk használatához megfelelõ spirituális tudás és erkölcsi tanítás járuljon. A másik cél, hogy megtanulja a gyógyító, miként bánjon az életenergiával: hogyan kell azt irányítani, modullálni, felvenni és leadni.

 

 Azt, hogy az életenergia miként függ össze az anyaggal és más energiákkal, úgy lehet elképzelni, mint egy olyan skálát, amelynek egyik végén az anyag, a fizikai energiafajták, amelyek egyszerre részecske és hullámtermészetet mutatnak.

A titok nyitja egyrészt az ember láthatatlan testeiben és energiaközpontjaiban,  ezek egymáshoz való kapcsolatában, másrészt ezek és a fizikai test kapcsolatában és végül a láthatatlan testeknek a külsõ láthatatlan világokkal való kapcsolatában leledzik. Ezek a titkok a tudományos kutatás számára nem hozzáférhetõk. A tudományos módszerek csak azt képesek feltárni, hogy a testben miként függenek össze a folyamatok. Az elmondottakból látható, hogy az emberi agy itt csak az egyik, de nem a fõ szereplõ.  A csí energiát nem az agy bocsátja ki és nem az agyunk irányítja a gyógyítási folyamatokat. 

 

A spirituális/energia gyógyítás hatásmechanizmusa

 

 

Az első általános részben ismertettem, hogy  -legalábbis szerintem -  milyen okai lehetnek annak, ha valamely  spirituális gyógymód hatástalan vagy a hatás nem bizonyul tartósnak. Ahhoz, hogy ezt a problémát mélyebben megérthessük, foglalkoznunk kell a spirituális gyógymódok hatásmechanizmusával és azzal is, hogy ha egyszer az energia, annak hatása és az is, amire hat- tehát energiatesteink, egyaránt láthatatlanok, akkor mégis hogyan lehetne a gyógyítási műveleteket „kézben tartani”,  más szóval kontrollálni. ?  Vannak, akik érzik az energia minőségét, vannak, akik olvasni is tudnak belőle, vannak, akik látják is színesben a formáit, de még ők sem tudják, hogy vajon hogyan íródik be a gyógyító gondolat vagy vizualizáció a fizikai testbe. Pedig tény az, hogy beíródik. Hogy ezt nehéz bizonyítani, annak egy nagyon gyakorlatias oka van: aki egy-két kezeléstől hirtelen jobban lesz, azonnal el is feledkezik róla, hogy előzőleg esetleg már hónapok sőt évek óta rosszul érezte magát és kellemetlen tünetekkel nyűglődött, fájdalmaktól szenvedett. Nem azért, mert hálátlan a gyógyulásért, hanem tényleg elfelejti. Miután jobban lett, eszébe sem jut, hogy továbbra is  orvoshoz mászkáljon és megvizsgáltassa magát, hogy gyógyulását ezen részről is bizonyítva lássa. Hogy ez mennyire igaz, arról a sikeres gyógyítók sokat mesélhetnének. De mégis: hogyan lehetséges ez?  Pedig maga az a tény, hogy a beteg tartósan megszabadul a bajaitól, akkor is bizonyítja a gyógyítás hatékonyságát, ha a bizonyíték nem orvosi jellegű. Amikor spirituális gyógyítók azzal érvelnek, amikor  módszerük hatékonyságát bizonygatják, hogy hiszen ennyi és ennyi százaléka a betegeimnek panaszmentessé vált, akkor az orvosi ellenérvek úgy szólnak, hogy ez nem bizonyíték. (nincs tudományosan precíz nyilvántartás, a panaszok megszűnése csak egy szubjektív dolog, a betegek nem is gyógyultak meg, csak hisznek benne, hogy meggyógyultak. stb.).  De hogy orvosi értelemben ilyenkor, amikor a panaszok tartósan megszűntek, valóban gyógyulásról lehet-e beszélni, ahhoz meg kellene érteni, hogy mi történik olyankor,  amikor egy nem fizikai jellegű energia  fizikai változásokban manifesztálódik?  Megkísérlem ezt  egyszerűen megvilágítani.

 

Az előzőekben a spirituális gyógymódokat úgy definiáltam, hogy azok a láthatatlan testeinkre hatnak, melyeket fénytesteknek nevezek, jobb elnevezés híján.  Az energiatestek azonban   nem azonosak  a láthatóvá tehető aurával. Minden egyes ember egy hatalmas energiakonstrukció, melynek csak picinyke része a látható fizikai test. (Az a közhelyszerű megállapítás, hogy az ember nem csupán egy fizikai testből álló élőlény, mert a testén kívül lelke, elméje és szelleme is van, melyek nem láthatók, de szintén hozzá tartoznak, a spirituális gyógymódok  hatásmechanizmusának magyarázata szempontjából nem relevánsak, mert ezekkel a fogalmakkal operálva nem jutunk közelebb a hatásmechanizmus titkainak a megfejtéséhez.)  Láthatatlan testeink  nem amiatt nem láthatók, mert azok nem fizikaiak, nem anyagiak, hanem amiatt, mert mikrorészecskéik tulajdonságai mások: más (gyorsabb) a rezgési frekvenciájuk, más a forgástengelyük szöge  és  még sok minden más: ezek a testeink mind külön tudat-entitások.  Láthatatlan testeink mezői  láthatatlan „szervekkel” vannak teletűzdelve, melyek nemcsak a térben kapcsolódnak, hanem ugyancsak láthatatlan „féreglyukakkal” és az azokon keresztül ki- be áramló energiákkal vannak összekapcsolva. Fénytesteink „anyaga” is más és más jellegű, a mező frekvenciája függyvényében. Energiatesteink egyes részei  fizikainak mondott testünk határain belül, de nagyobbrészt azon kívül vannak.  Fizikai testünk minden részegységének is van tudata, és természetesen láthatatlan testeinknek is: voltaképpen fizikai és energiatesteink minden egyes része tudattal bír, mindnek megvan a maga nyelve, melyet megért. És persze fordítva is igaz: gondolatainknak és érzéseinknek viszont  van szubsztanciája, ha úgy tetszik, „anyaga”.  ( Erről  az összefüggésről igen sokfajta jelenség tanúskodik, köztük olyanok, melyeket paranormálisnak szoktak nevezni.[1] )  Érzéseink, érzelmeink és gondolataink tehát nem tűnnek el a semmiben, hanem  mint fény- és hangállóhullám-mintázatok  beíródnak láthatatlan testeink bizonyos helyeire.  A láthatatlan testeink néhány alkotórésze  ismert az ezotérikus vagy a keleti renszerekből: úgy mint csakrák, aurarétegek és a meridiánok.  Ezek persze csak picurka morzsák abban a hatalmas és elképzelhetetlenül bonyolult energiatest-konstrukcióban, melynek ezek szintén részét képezik fizikai testünkkel egyetemben. Szerencsére azonban a lényeg megértéséhez nincs szükségünk ahhoz, hogy láthatatlan testeink természetével, konstrukcióival és energia áramlásaival részletesebben megismerkedjünk,   ugyanis  mivel minden apró porcikánk értelmes és megszólítható,  így csak  arra kell rájönnünk, hogyan értessük meg magunkat azon részeinkkel, melyekkel problémánk van.  A spirtuális gyógymódok titka ez a tudás:  annak felismerése, hogy  minden létező dologban megtalálhatók az elemi  tudati rezgő részecskék, melyek képesek „venni” gondolatainkat, vagy képzeletünk által alkotott képeket és jeleket. Aki ismeri ezt a titkot, az már fél siker. De maradt még egy probléma: megszólított részeink válaszát nem észleljük vagy talán észleljük, ha rendelkezünk látási/energiaészlelési képességekkel, de nem értjük. Ez elbizonytanít bennünket: a szkepticizmusra hajlamosak komplett idiótának érezhetik magukat, hogy sejtjeiket, atomjaikat, izmaikat megkérik valamire  vagy ha próbálják nekik megtanítani, hogy a képzelet gyógyító hatású és a gondolattal teremteni lehet. Pedig ez így van: testünk  minden sejtje, szerve, sőt molekulája, sőt atomjai is képesek „megérteni” gyógyító gondolatainkat és  nemcsak veszik, hanem  végrehajtják, hasznosítják is. Sőt nemcsak saját testünkre igaz ez, hanem   más emberek, állatok, növények, sőt tárgyak, események is „veszik az adást” és hatására változnak.  Ez a kommunikáció láthatóvá, vagy legalábbis észlelhetővé tehető. Aki ezekről a dolgokról sokat hallott vagy gyakorolta is, az tudja,  hogy ez   tagadhatatlanul működik.  (Itt megint az Ahol megállt a tudomány… c. könyvemre hivatkozom, ahol erről részletes példákat és magyarázatokat találsz.)

 

Az orvostudomány érthető módon teljesen figyelmen kívül hagyja  azt, hogy  az életet és az egészséget a különböző frekvenciájú életenergiák be- és kiáramlásának akadálymentes áramlása tartja fenn.  Ennek az áramlásnak megvannak a maga szabályai, mértékei, arányai, de energiatesteink minden gondolatunkra, minden észleletünkre, minden érzelmi megnyilvánulásunkra reagálnak. Ezek a reakciók az energiák áramlását is befolyásolják. Maguk  az életenergiák, melyek látható és láthatatan testeinket egyaránt fenntartják,  szintén tudattal rendelkeznek, úgy hogy  ezekkel az energiákkal is lehet kommunikálni.  Ezeket az energiákat gondolattal, vizualizációval, kódokkal, szimbólumokkal meg lehet szólítani, le lehet hívni és mozgásukat irányítani lehet.  Sőt: gondolattal, vizualizációval képesek vagyunk megteremteni, ugyancsak gondolattal, be és kilégzéssel pedig irányítani, meghatározott helyre küldeni. Gondolattal, hangokkal vagy szimbólumokkal  és sok más módon a  az áramlásokat befolyásolni lehet: ebben benne van a rontás lehetősége is. Sőt, sokkal könyebb rontani rajta, mint a hibákat kijavítani. Mivel gondolataink igen nagy része nem tudatos, hanem önkéntelen, és az esetek többségében tartalmilag negatív, elképzelhetjük, hogy saját gondolatainkkal milyen nyomokat írunk bele a fénytesteinkbe és hogyan torzítjuk el saját energiaáramlásainkat. A gondolati energia annál erőteljesebb, minel nagyobb érzelmi energiatöltetet vittünk bele. Ez mindkét irányban igaz: ha valamit nagyon akarunk, akkor a vágyaott dolog vagy esemény vagy eseménysor elképzelése erőteljesebben hat a megvalósítás irányában, mint egy futó röpke gondolat. 

 

Az energiatesteket tápláló  energiák áramlási útvonalait, a be- és kiáramlások ciklusait, az egyes energiaféleségek mennyiségi arányait a teremtési „operációs rendszer” szabályozza. Csakhogy az operációs rendszert rengeteg mindenféle hatás éri folyamatosan, már semmi sem úgy működik, ahogyan működnie kellene. Minden emberre nézve igaz az az állítás, hogy az  energiarendszere súlyosan torzult állapotban van. A zavart legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy ha a különféle életenergiák megfelelő útvonalakon és arányokban való áramlása, a genetikai kódok aktiválása különféle módokon zavarokat szenvednek,  akkor ez azzal jár, hogy az ember nem képes befutni evolúciós pályáját (nemhogy egy élete alatt, de ezer élet alatt sem). Igen,  isten bennünk van, csakhogy a hozzá való felemelkedést légmentesen lepecsételt kapuk torlaszolják el, képletesen szólva. Hogy a számítógép analógiájánál maradjunk: az ember úgy működik, mint egy olyan számítógép, melyet sokféle támadás ért, de mondjuk azért még szövegszerkesztésre lehet használni, bár az is folyton lefagy, de azt még rendbe lehet hozni. Ha mondjuk nem tudunk róla, hogy egy jó számítógépet még mindenre lehetne használni, akkor már annak örülhetünk, ha a lefagyásokon tudnak segíteni. Amikor gyógyításról beszélünk, akkor e szó általános értelmezésének megfelelően csak a különböző betegségtüneteket, kellemetlenségeket okozó állapotok korrigálására gondolunk. Az energiatestek működési zavarainak  ezernyi kisebb-nagyobb megnyilvánulási formája van. A nagyokkal tehát ehelyütt nem foglalkozom, csak a kisebbekkel.

 

Az energiáramlás  zavarait  az átlagember csupán érzések, (fájdalmak, gyengeség, szédülés, szívdobogás, fázás, levertség, stb.) érzelmek (düh, harag, ingerültség, félelem, szorongás stb.)  formájában észleli. Az érzések és érzelmek befolyásolják gondolatainkat (többek között) és megfordítva: gondolataink, hiedelmeink befolyásolják érzelmeinket és érzéseinket. Ez a kölcsönhatás azonban legnagyobbrészt nem tudatos.  Tehát itt egy állandó, nem tudatos szinten érvényesülő  kölcsönhatás generálódik:  gondolataink, hiedelmeink befolyásolják energiatesteinket, azok energiaellátását, az energiák áramlását és mindenezeken keresztül fizikai, érzelmi és mentális állapotunkat, amelyek egymásra is hatnak és visszahatnak az energiaáramlásokra. Ez az egész komplexum egy hihetetlenül mozgékony, változékony rendszer, amelyben a tudati folyamatoké az elsődlegesség és a fizikaiké a másodlagos. A kölcsönhatások között ne keressünk logikai összefüggéseket, mert legtöbbször nem találunk ilyeneket.  A spirituális gyógyítás tehát olyan valamire irányul, ami láthatatlan és ráadásul  a fizikai test betegségeivel vagy rendellenességeivel való összefüggése sem azonosítható be.  De ez egyáltalán nem akadályozza sikert, mivel a spirituális gyógymódoknál nincs szükség arra, hogy minden egyes gyógyítási aktus hatásmechanizmusát ismerjük.  Minden részünk tudatos, nekünk csak azt kell tudnunk, hogy mit akarunk, mi a szándékunk, és persze ismernünk kell egy sor  igen fontos játékszabályt. Ezeknek a játékszabályoknak a be nem tartása vagy a nemismerete ugyanolyan nagy bajokat hozhat ránk vagy az általunk kezelt személyre, mint egy orvosi félrekezelés.

 

A fizikai testünk betegségei, a pszichoszomatikus betegségek vagy az elmebetegségek kivétel nélkül minden esetben összefüggenek  az energiaáramlás hibáival és az un. energiablokokkal, tehát kivétel nélkül minden esetben –elvileg- ezen hibák kijavításával gyógyíthatók.  De a dolog nagyon trükkös. Ezekkel a trükökkel sem az orvostudomány, sem a pszichológia, de még az ezotéria sincs igazán tisztában, mert persze minden eset egyedi, ami azt jelenti, hogy azonos tünetek mögött igen sok, egymástól nagyon különböző ok húzódhat meg. A fizikai testben sem egyszerű megtalálni az eltérést, az energiatestben meg egyszerűen lehetetlen, még annak is, aki egyébként látó, például látja az aurát és látja a testen belüli energiablokkokat vagy idegen, oda nem való energiamintázatokat. Hamisak azok az elméletek, melyek közvetlen kapcsolatot  keresnek  bizonyos fizikai betegségek és lelki problémák vagy lelkialkatok között. Ilyenekre gondolok:  a rákot a harag vagy a félelem vagy a bűntudat okozza, a gerincbetegségeket az, hogy túl sok terhet hordozunk, a gyomor-bélbántalmakat az, hogy nem tudjuk a nehézségeket megemészteni stb.  Egyes konkrét esetekben  persze ezek és az ehhez hasonló bölcsességek akár igazak is lehetnek, de de legtöbbször ezek az okoskodások nem visznek előre.   Azért annyira eredménytelenek a pszichoterápiás módszerek, mert legtöbbjük valamilyen elméleti feltételezésre épül a rendellenesség/anomália/betegség kiváltó okait illetően, ami azonban az esetek túlnyomó többségében sem elméletileg, sem az adott esetekben nem állja meg a helyét.  A spirituális gyógymódoknak tudatosan kell építenie arra, hogy  a gyógyulásra szoruló részeink a maguk módján közvetlenül megnyilatkoznak.  Végülis maguk a rossz érzések és kellemetlen tünetek is ilyen megnyilatkozásnak tekinthetők.

 

Voltaképpen a fentiek alapján talán már nem tűnik annyira titokzatosnak az, hogy miért lehet a sok egymástól igen nagy mértékben eltérő mindenféle módszer hatásos, de egyúttal mégis bizonytalan a kimenetel. Ha saját tudatalattinkból sikerül kiszednünk, hogy  valamely testi vagy lelki vagy érzelmi  bajunknak mi a mélyebb kiváltó oka,  és azt az okot semlegesítjük, akkor megszűnik a tünet és a gyógyulás átmegy a fizikai testbe is. Fizikai testünknek nincs olyan  része, mely ne reagálna arra, ha az energiatesteinket megfelelő módon kiigazítjuk. Például úgy, hogy kidobjuk, eltávolítjuk belőle a kártékony energialenyomatokat, ha helyreállítjuk az energiaáramlásokat, ha az energiafeltorlódásokat kitisztítjuk.  Mindegyikre vannak technikák.